Csárda a Dunánál (Čarda kod carine)
Azon kivételes alkalmak egyike volt ez, amikor a boldogság – nem a félreértett, akit a múlt töröl fényesre vagy a jövő vasal élesre – szóval, az a bizonyos boldogság az ölébe ültette. Nézte a Dunát és érezte, hogy igen, ez most az. Most. Ennyire egyszerű. Lopózva érkezett, észrevétlenül, a rövid séta közben, a kenutól a csárdáig. Rendelés, árnyék, és …